Rólunk írták

Forrás: Új Ember 2011. január 16.

Gyógyító szentek

Erre az albumra habozás nélkül úgy tekinthetünk, mint a múlt esztendő legszebb kiadványára. Azokkal a szentekkel ismertet meg, akiket egy-egy országban, olykor az egyetemes egyházban is általános tisztelet övez csodálatos vagy csodásnak látszó gyógyító tevékenységük miatt. Az emberiség története során mindig reménykedett, hogy kiemelkedő személyiségek legyőzhetik a betegségeket, bajokat, s mindig voltak, akik bámulatos önfeláldozással, kegyelmi segítséggel képesek lettek erre. Sosem voltak átlagemberek, de nem a feltűnést keresték, hanem annak lehetőségét, hogy a bennük lévő karizma jóvoltából támogathassák az elesetteket, enyhítsék szenvedéseiket, s ha kell, szeretettel vezessék át őket a másik világrendbe. Sok-sok évszázadon keresztül könyörögtek hozzájuk, vagy mondtak tiszteletükre hálaimákat. Maradandó szépségű költeményekben, legendákkal, képzőművészeti alkotásokkal idézték föl e kiváltságos adottságokkal rendelkező szenteket, akik beépültek az emberiség kultúrtörténetébe. Közülük mutat be jó néhányat Németh Pál, a művészi szépségű tervezés Morocz Imrét dicséri.

Bizonyára mindenki fel tud idézni olyan alkotásokat, amelyekben szinte tapintható valóságukban jelennek meg a gyógyító szentek. Más talán gyermekének olvas föl egyikük-másikuk legendájából. Máig emlékszem, amint hallgattam a halaknak prédikáló Szent Antalt, aki a ferenceseknél oly nagy tiszteletnek örvend. Itt, e kötetben Verseghy Ferenc Ének Páduai Szent Antalról című versét is olvashatjuk, s megcsodálhatjuk Paolo Veronese festményének reprodukcióját. Hogy milyen mélyen ivódtak bele a magyarság hitébe ezek a szentek, jól mutatja, hogy az Érdy-kódexben nemcsak arról olvashatunk, hogyan látogatta meg egy másik Szent Antal Remete Szent Pált, hanem ugyanitt Remete Szent Antalhoz szóló fohászkodás is szerepel a szövegben. Kitörölhetetlen szentje a magyar költészetnek a IV. század elején elhunyt Balázs, akihez Babits Mihály könyörgött egyik legszebb versében, a Balázsolásban, s amelyet Pilinszky János cikkében idézett az Új Emberben. Hányszor idézték a bányászok védőszentjüket, Szent Borbálát, akihez a tatabányaiak maradandó szépségű imát írtak! Dávid királyról valóságos lírai antológiát lehetne összeállítani. Rákos Sándor, Somlyó György és Garai Gábor verseiből, Konrád György prózájából. Nézegetni Murillo Magyarországi Szent Erzsébet betegeket ápol című festményét, elimádkozni litániáját, elolvasni Kájoni János róla írt költeményét. Fellobbanó tüzek pusztítását látva az oltáshoz igyekvő tűzoltók védőszentjét, Szent Flóriánt segítségül hívni. A Legenda aureából szembesülni sárkányölő Szent Györggyel, s elolvasni Ady Endre Lovatlan Szent György című költeményét, nézegetni Raffaello mesteri képét a szent és a sárkány küzdelméről. Visszaidézni Alexandriai Szent Katalin verses legendáját az Érsekújvári kódexből! Felidézve a Luca-napi szokásokat rádöbbenni, hány magyar költő írt ezekről s közvetve Szent Luciáról.

S végül egy időszerű szentről, a szegénység és alkoholizmus ellen segítő Mártonról, Szombathely védőszentjéről, kinek neve magyar településekében is szerepel, s kinek napjára libát sütöttek, amelynek ugyancsak gyógyító erőt tulajdonítottak, a köszvényes beteg tagjait pedig libazsírral kenegették.

Még hány kedves legendát, szokást lehetne idézni annak bizonyítására, hogy a szentek is velünk voltak és maradnak. Ez a gyönyörű antológia is megerősít ebben. Érdemes olvasgatni!

(Németh Pál szerk.: Gyógyító szentek. Éghajlat Kiadó, 2010)

Rónay László

Honlap készítés